Oroklán és Vakola

Két vadonatúj gyöngyszem az érdekes településnév gyűjteményemben. Vasban is vannak igazán jók (Bő, Sé, hogy csak a kétbetűsöket említsem) , de Zala az igazi aranybánya! És Oroklántól nem messze van Kisoroklán. És ebben az a gyönyörű, hogy tényleg.
Amúgy Lentibe menet fedeztük fel "őket", ahol szinte napra pontosan tizenhat éve jártam utoljára. Akkoriban a hont voltam hivatott (inkább köteles) védeni arrafelé, tizedesi rendfokozatban. A néhai népköztársasá néhai néphadserege (illetve az én időmben már honvédsége) sosem örvendett túl magas megbecsültségnek, de Lenti alakulata azon belül is a legalja volt. Tudnék mesélni, mint mindenki, aki benne volt a sztoriban, és vélhetőleg fogok is, de talán majd máskor, máshol.
Lentibe természetesen strandolni mentünk (csakazértis!), és nem bántuk meg, jó kis hely. Nem olyan felkapott, mintha nagyon felkapott lenne, ezért például lehet levegőt venni és nem kell egymást taposni egyik medencében sem. És szlovénül is kiírják, hogy "csapolt sör" (toceno pivo, mindenki okulására). Sajnos engem ilyenkor pont nem érint, mivel a fókuszka hordoz bennünket ide-oda, velem a volánnál. Amit persze sose bánok, mert vezetni általában is parádés, a 75-ös főút meg maga a kéjhömpöly. Dimbes-dombos, kanyargós, erdős: igazi technikás pálya. Gyengébb gyomrúaknak persze kevésbé mulatságos... Hazafelé még egy jó kis felhőszakadással spékeltük meg a vezetési élményt. Aztán itthon meghallgattuk, amint az összes híradó felsorolja, hogy Pesten melyik villamosok nem járnak az eső miatt. Innen, egy kis zalai faluból nézve ez annyira mulatságos, mint amennyire huszadrangú hír. Nagyon.