Nyolc-nyolc, kilenc-öt

Előbbi Enikő láza volt pénteken délben, utóbbit Virág produkálta bő fél nappal később, délelőtt háromkor… Ügyelet-turné. A nagyobbik gyermekkel még Bükön beköszöntünk egy vicces dokibácsihoz („Torokgyulladás. Biztos a sok meleg leves, meg forró tea…”), Virággal meg szombaton reggel dolgoztattuk meg immár Zalaegerszegen az ügyeletes nénit. Neki is mandula gyula, jelentem. (Nem a dokinéninek…) Végül is rokonok. És valamiért pont a táborhelyváltás idejét szemelték ki arra, hogy felpörgessék kicsinyt az életet nálunk. Merthogy időközben átjöttünk Bucsuszentlászlóra, a feleségem anyósáékhoz :) Vasárnapra aztán lényegében mindenki tünetmentes lett, úgyhogy volt alkalmam felkeresni Egerszegen az én fatornyos kis templomomat (nem lettem érzelgős: tényleg fatornyos és tényleg kicsi). Nem esett rosszul.

Mostanában viszont boruldozik, meg eseget. Célozgatunk, célozgatunk? Tény, hogy a vakációnk utolsó előtti hetét kezdtük, de egy-két strandolás hadd férjen még bele, heló! „Holle anyó!” – Mondaná Zsozsó nevű ápoltunk.
Pedig csatlakozott hozzánk egy időre Fruzsina nevű keresztlányunk is, úgyhogy egyenesen tripla élvezet lenne valami élményfürdő. Ha történetesen nincs még két-három kiskorú gyermeked, próbálj meg egy zsák bolhát terelgetni a strandon. Nagyon hasonló fíling.
Egyelőre a macskaálló gyerekmedencét avatják fel a kertben, miközben zápor záporoz. Élnek az esőben… :)

Vasi dödölle

Ha nem kóstoltad, még nem éltél igazán. Komolyan. Az egyszerűségükben zseniális ételek királya. (Nyomában szorosan a krumpliprósza, de az most nem aktuális.) Megamázlim van, hogy a családomban ketten is profik a műfajban: az anyukám és az apósom. Jelen sorokat utóbbi főztjének a hatása alatt vetem webre.

Tegnap estefelé kitekertünk a fürdőig, meg persze vissza. Bükön (ami egy 3000 lelkes falu, nem győzöm hangsúlyozni) vélhetőleg több kerékpárút van, mint egész Pest megyében, úgyhogy itt biciklizgetni elég kényelmes sport. Enikő még kimondottan friss tag a bicós világban, úgyhogy le a kalappal: simán bír kábé 10 km-t. Virág egyelőre egy gyerekülésből figyelgetett kifelé, de saját elmondása szerint ő fáradt el legjobban... Az, hogy pont bezárt előttem az a hely, ahol csapolt barna Staroprament mérnek, nos, az már az én pechem.

De nem is annyira erről, mint inkább egy régi-új kedvenc weboldalamról akartam megemlékezni. Furcsa lesz (aztán, ha megnézted, már nem): szotar.sztaki.hu
Minden cikk egy remekmű. A legrosszabb bennük az, hogy egyiket sem én írtam... :)
És nem csupán az ominózus "this message can only be viewed in HTML" mondat begépelésekor adódó kissé... hm... sajátos fordítási eredményre gondolok, hanem úgy általában az egészre.
Legközelebb szótár-programozó leszek a SZTAKI-ban, az tuti.

Shopping Day

Még élek. Nagy szó, ha az ember shoppingoló feleséget kísérget naphosszat egy (amúgy hangulatos) város gőzölgő aszfaltján. Szögezzük le: az én feleségem a legtündérebb feleség a világon, de ha (főleg ruha)vásárlásról van szó, minden nő egyforma. Hogy milyen? Nősülj meg, és megtudod! A lányok persze ne annyira nősüljenek meg, viszont ők anélkül is pontosan tudják, miről beszélek, csak azt nem értik, mi a problémám ezzel az egész kérdéskörrel.

Ellenben találtam egy pont nekem való kávéházat a főtéren, úgyhogy a nap mérlege mindenképpen pozitív. (Apró adalék: a szomszéd asztalnál egy wellness-fitness fiatalember rendelt egy koffeinmentes presszókávét édesítőszerrel, meg egy Cola Light-ot. Aztán komótosan rágyújtott... Hja kérem, élni tudni kell!)

Volt valami ruhacsekk nevű ruházati utalványunk is szeretett cégünk jóvoltából. Sikerült rajta ioncserélt vizet, ablaktörlő lapátot, sört, játszósátrat, meg efféléket vásárolni.

Most meg indulunk Dottózni. Nekem dögunalom, de a pulyák imádják. Mindent a pulyákér'.

"De mié nem sííhatok elalvás előtt?"

Virág kreativitása minden képzeletet felülmúl, ha az elalvás elodázásáról van szó. Pedig direkt jó későn próbáltam álomba imádkozni. Előtte még leküzdöttünk egy komplett mazsorett-fesztivált a sörsátorban (hát igen: elég széles volt a spektrum a Büki Ünnepi Napok rendezvény-palettáján).
A vége persze hepiend: Enikővel szoros szövetségben elaltattuk a mazsolát. Tizenegykor.

Ma elkukkantottam Sopronba, előkészítendő kissé a szeptemberi eksönt. Jó lesz. A részletek még nem publikusak.

Holnap Szombathely, shopping tour. Ruházati fronton is, úgyhogy kötélidegzet bekapcs.
Plusz Enikő visszavétele, mivel maholnap lízingbe adtuk a komáméknak. (Tudod, hogy ki a koma? És a komámasszony? Megfejtésket a kommentbe. Csokiér'! Népnevelő ötpercünk véget ért, váljék egészségetekre!)

Bill kapitány...

...még mindig nagyon nagy király!
A P. Mobilnak csak a végére értünk ugyan oda, de a Kétforintos dalt még pont megcsíptük. Schuster Lóri akkora showman, mint a ház, csak hát finoman szólva nem eurokonform. Volt minden: sörhajigálás a színpadról (nagyon helyesen), vödör vizek zúdítása a népre (szintén rendben, főleg, mivel ekkor még messze álltunk), Vikidál szellemének megidézése egy téglából kihúzott rádióantenna segítségével...
És aztán az öreg Bill. Egy árva szavát sem lehetett érteni ugyan, hála a sörsátori hangtechnikának (ennél talán mi is jobbat tudunk a Tomával a bé aulában; igaz, hogy blues koncertet még nem hangosítottam, viszont köztársasági elnököt már igen - hol legyen önfény, ha nem az énblogban), de a hangja így is mindent elsöpört. Rossz vér, Felszarvazott férjek balladája, Kőbány blues, A Zöld, a Bíbor és a Fekete, Bill kapitány, Közép-Európai Hobo blues, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Már akinek ebből bármi is mond valamit. Ha viszont mond, akkor nincs is mit hozzátenni.
Viszont lehet, hogy öregszem?
1. A buli után még fél óráig halláskárosult voltam; régen ez nem volt jellemző.
2. Morcos voltam a beengedő emberekre, mer' lepecsételték a kezemet...

Este a család sekszpírni megy Kőszegre, a várszínházba. Apa (én) lesz a bébiszitter. Egy nagypapával megerősítve. Drukkoljatok, mondanám, ha olvasná ezt bárki is. De mivel ez még csak tesztüzem a részemről, ezért az olvasottság egyelőre nem szempont.

CACIB

Tudod, mi az a C.A.C.I.B.? Na, olyanon voltunk ma délelőtt. Szombathelyen. Árnyékban volt 90 fok. (Ja nem, az a derékszög...) A magyar fajtáknál horgonyoztam le (nagy pumi-fan volnék, vagy mi), és jól tettem. Zseniális ebek voltak. A Best In Show-ra már nem mertünk maradni, és nem azért, mert annyi szép kutya együtt már veszélyes látvány, hanem az irreális időjárás miatt (bár nyáron a kánikula a reális, nem?). Az ember nem kockáztat, ha egy leánygyermek, meg egy várandós sógornő alkotja a társaságát. Igazam van? Igazam van.
És ma este még P. Mobil meg Bill kapitány élőben, autentikus környezetben: sörsátorban :)
Ja, ők híres magyar rocksztárok voltak régen. Ma már inkább híres magyar nyugdíjas rocksztárok.
Majd mesélek.

Parádés

Parádés! Van blogom. És akkor? Most?
Valaki egyszer mondja már meg, mér' tökjó az, ha valakinek blogja van?
Naplót konkrétan életemben nem írtam még. Ebből persze nem következik, hogy sohasem fogok.
A napló-nemírás csak akkor igaz, ha az osztálynapló(ka)t nem számítom...
Fergetegeset fürdőztünk ma (is) Bükön. Virág (2,5 éves) valamivel jobban úszik, mint én... Enikő (6,5) meg simán Egér 2.0 - alig vagyok elfogult.
No. Átnézek inkább az osztályhonlapra. Csoki mindenkinek.